+
Termékcsoportok
Menü

A világ legszebb városa – Napló Izraelből III.

Tamás Tibor2020-05-11Útleírás,naplóIzrael,útleírás,napló,külföld,utazás

2. nap, délután, este – Jeruzsálem
Az Óváros alatt, Betlehem falainál, óvoda és, játszótér, kardamomos kávé

Yaffai kapu
Szerzőnk koncentrál a fényképezőgépre, a háttérben a Yaffai kapu

A Jaffai Kapu felől ismét kilépünk - Jeruzsálem gyönyörű részére. Itt kitárul a táj. Most értettem meg, hogy milyen csodálatos ennek a városnak a fekvése. Az út az Óváros fala alatt egy völgyben kanyarodik el Betlehem felé. Túloldalon gazdag művészek lakta nyugodt, békés, jólétet árasztó negyed. Átmegyünk egy szép parkon, Petra elmondja, hogy szélsőséges vallásos, haredi ifjak szoktak itt szabadtéri eseményeket tartani. Nem baj, akkor is nagyon szép, és most nyugalom van. Petra itt mutatja az éttermet, ahol korábban melózott. Nem semmi egy hely. Csodavilág körös-körül. Művészlakások, szabadtéri koncert-helyszínek, műtermek. És felejthetetlen látvány az Óváros felé hátrapillantva a lankásan emelkedő park a fal mentén. 

Petrával beszélgetve felmegyünk a dombra, egy nemnekünkvaló kertes borozó mellett egy teraszon pihenünk, a völgy felé nézve, látszólag nagyon közel, a hegy tetején azok már Betlehem falai. (Éppen csütörtökön jött a hír, hogy ott járványgócot találtak, karantént rendeltek el. Izrael megszállt területein a lezárás nem szokatlan, bizonyára könnyebben elszigetelik...)

Kilátás Betlehem felé
Kilátás Betlehem felé

Jeruzsálemben is, de az országban mindenütt nagyon tetszik a dús zöld. Ebben az évszakban különösen szép ez az ország. (Ahogy Petra mondta, tegnapelőtt délután kettő és három között ért véget az esős évszak :-) ) Amúgy, amint hallom, azóta is jönnek még jó kis esők, szép tavasz van Izraelben. És szeretik a parkokat, növényekkel teli széles tereket. A legtöbb fa ismeretlen számomra, a madarak is színesebbek, tök érdekes, mikor egy csillogó tarka tollú, különleges csőrű „veréb” fosztogatja a hulladékgyűjtőt. Petra mutatja az éppen virágzó növényeket is.

Eukaliptusz
Eukaliptusz

Aztán a domb tetején, a parkból kisétálva újabb csoda. Itt vagyunk a rég bezárt vasútvonal végállomásán. Hajdan idáig pöfögött fel a vasút, egészen közel behozta az utasokat az Óvároshoz. A sínek helyén most végig deszkapallókból készített hossszú járda – nagy ötlet. A stílusos, régi állomásépületekből és az új bódésorokból hangulatos találkozóhely lett, most délután is mindenütt rengetegen ülnek az asztalok körül. 
Tovább sétálunk a régi sínek mentén, és megérkezünk egy kedves helyre, ahol mindenféle „leveket” lehet inni. Barátunk, Mira, akivel megbeszéltük a randevút, ott vár már minket. Gránátalmalevet innék, lent a piacon sok gyümölcsöt és levezőt láttam, de az itt most nincs. Ó, izraeli hiánygazdaság! Petra és Mira tudja, mi a jó itt, mangós lével helyettesítünk.

A „levek” után séta a régi sínekre fektetett pallókon, végig a széles utcán az oviba, Mira kisfiáért. Két oldalt hatalmas fák, dús kertek, villák, gyönyörű része ez is a városnak.  

Ben ovija egy reformközösség laza, gyermekbarát ovija. Éppen a purimi készülődésre érünk oda. Egy sátorban rengeteg színes jelmez, a lányoknak hercegnő-ruhák, állatos maszkok, mindenféle. A gyerekek és szüleik vidáman válogatnak. Átsétálunk egy nagy játszótérre, ahol Bennek meghívása van egy kislány szülinapi piknikjére. Nagyon klassz játszótér (Izraelben nem győzök csodálkozni, milyen sokféle, kalandos, izgalmas játszóterekkel lehet találkozni), megérkezik az apuka is. 

Játszótér Jeruzsálemben
Játszótér Jeruzsálemben

Lelassul a délután, alkonyatig már itt maradunk. Előkerül a maradék olajbogyó is, elpusztítjuk. A piknik végén még egy kis együttlét: Miráék meghívnak a közeli otthonukba egy kávéra, teára. Kellemes este, Ben vidáman és hangosan pancsol, kötelező megvárni :-) Megbeszéljük a Purimra készülő jelmezt, kardamomos arabos kávét szopogathatok, megcsodálom a jólétet árasztó környéket, az erkélyen beleszagolhatok a szomszédos kertek illatába a tavaszi estén. Kellemes beszélgetés a zsidó ünnepekről, mikor hogyan kapnak ajándékot a gyerekek, előkerül egy-két otthoni karácsonyi emlék is.

Aztán este kisétálunk a buszhoz. A megállóban egy szép macska is üldögél a várakozókkal együtt. Mikor a busz befut, kérdezem is a cicától, hogy most akkor jön-e, de éppen annyira nagyon mosakodik, hogy nem törődik semmi egyébbel és lemarad. 

Hát ez a busz is nagyon szuper helyeken megy végig, pl. a híres King David Hotel mellett, csodaszép kivilágított utcák, üzletsorok között, nem a lepattant negyedekben nézhetünk szét.

Jó hosszú buszozás után egyenesen a Yichak Navon állomáshoz érkeztünk. Ismerős hely, a biztonsági kapun nyilván most is bepittyenek, valamit (mobil, aprópénz, egyéb) ki kell szedni a zsebemből, senki nem ideges, láttak már ilyen balekot... A pályaudvar óriási halljában áll egy zongora, (fönt az utcán is van egy), aki akar, játszhat rajta. Délelőtt zseniális zenész játszott ott csak úgy, színvonalas szalonzenét, este egy gyengébben klimpírozó jelöltet hallgathatunk. 

A vonat sötétben visz bennünket a HaHaganáig, nincs sok látnivaló, nosza, elő a sesbest! A második játszmát én nyerem meg, csak öt kő maradt a táblán, akkor a korábbi 13-as vereségemet enyhítettem, Petra 8 ponttal vezet.

Amikor már Tel-Aviv külvárosán ballagunk át, új ötletünk támad: próbáljunk ki valami jó kis helyet. Petra átvisz a felüljárón. Megint ámuldozok a Diamond Center óriási házain, és most a belső tereket is látom: egy különleges lépcsőházat, ami olyan, mintha a dzsungel beszabadult volna a beton és üveg közepébe, próbálom is lefotózni.

Diamond Center, dzsungel, éjszaka
Diamond Center, dzsungel, éjszaka

Most továbbsétálunk Petra kedvenc jemenijébe. Jaachnoon. Kiszállítós kajálda, folyamatosan működik. Csak mi ülünk az asztaloknál, aztán a szünetben kitelepszik a személyzet is. Ők éppen vacsoráznak, és közben egy helyi meccset néznek a tévében. (Csodálkozom is, mert úgy hallottam, a többezres tömegrendezvényeket már leállították, de a lelátókon ott a közönség...) A kajáldában egy szép fiatal lány dühöng, mert az utálatos csapat éppen kiegyenlített. A csaj komótosan kajál, és közben tökéletesen hozza a világon mindenütt ugyanolyan focidrukker-style-t. Minden rendben van itt, tök otthonos.

Petra a kedvenceit kéri, mindkettőből kóstolunk, a névadó jachnoon, érdekes, töltött-tekercselt rúd keménytojással tálalva, a másik kaja pedig fatút, nekem az csak rakott krumpli, legalábbis látványra. Rékát és Annát is idegborzolja ez a leegyszerűsítés, mivel leveles tésztás kaja, krumpli a közelében sincs.

Jachnoon
Jachnoon és a fatút, azaz a hamis rakott krumpli...

Aztán már csak séta haza, egy kis levezető internetezés, látom a magyar hírekben, hogy a rezsimünk most sem lett okosabb, cigi (én is mindig kiülök cigiszünetre, ezeket az időket itthon is nagyon szeretem), fürdés, fáradt levezetés, beszélgetés.

A weboldal sütiket (cookie) használ az alapvető működés, valamint a jobb felhasználói élmény eléréséhez. Az oldal használatával elfogadja az Általános Szerződési Feltételeket, valamint az Adatvédelmi tájékoztatót. A süti beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.