+
Termékcsoportok
Menü

Dugovics, a kőműves

Illés György2020-05-20SzösszenetekDugovics,szatíra,Illés,novella

Hála a járvány visszaszorulásának, a környékünkön is újra indulnak az építkezések. A Duna-parton folytatják a tavaly elkezdett társasházak felhúzását. Éppen arra sétáltam, amikor ismerős arcra és hangos vitatkozásra lettem figyelmes. Az építésvezető előtt koszos, malteros kezeslábasban egy melós állt. Hiszen ez a munkás… Hiszen ő Wágner Sándor híres festményének hőse… Hirtelen elsötétült előttem a világ, forgószél ragadott fel, majd lepottyantam a földre. Egy középkori vár bástyáján találtam magam. Pár lépésre tőlem ismét őt láttam, a Duna-parti melóst, de most olyan ruhában volt, mint a nevezetes képen. Tudomást se vett rólam, egy idősebb fegyveressel beszélgetett.

Wágner Sándor: Dugovics Titusz önfeláldozása (1853)
Wagner Sándor: Dugovics Titusz önfeláldozása (1853). Forrás: Wikipédia

Dugovics: Na végre, fájront! Pfű, ez nehéz nap volt kapitány uram!
Várkapitány: Jó, hogy jön, Dugovics szaki! Egy kis beszédem lenne magával.
Dugovics: Velem, kapitány úr?
Várkapitány: Igen, hányadika is van ma?
Dugovics: 1456 június 22. Tudhatná, holnap fizetés.
Várkapitány: Persze, persze, még ez is kiment a fejemből… ez a délelőtti ágyúzás… hallja, ezeknek a törököknek aztán van nyersanyaguk. Szóval azt szeretném mondani…
Dugovics: Majd holnap reggel, főnök! Most fújtak, kongattak fájronthoz, vége a délelőtti műszaknak. Rohanok haza, csak elrakom a szerszámokat!
Várkapitány: Ne vacakoljon már, arra gondoltam, hogy ha délután bent tudna maradni egy kicsit…
Dugovics: Ne legyen Dugovics Titusz a nevem, ha egy percet is maradok! Pecázni megyek.
Várkapitány: Csak rövid időről lenne szó! Nézzen csak le, oda! Azt a zászlós törököt kellene elintézni, aki ott kezd mászni felfelé. Nézze, milyen szép vándorzászlója van, a magáé lehet.
Dugovics: Manapság ez már nem divat! Eszem ágában sincs! Hagyjon hazamenni, vár az asszony.
Várkapitány: Nézze, hogy mászik felfelé! Valakinek el kellene intézni!
Dugovics: Ismerem a tagot! A Mahmud a négyes janicsárezredből, nehéz pasas. Kényes munka lesz. Adja ki az ifjúsági brigádnak. Különben is, nyelezni van a buzogányom. Vételezni kellene a raktárból.
Várkapitány: Értse meg, ember, ez nagyon finom munka! Nem bízhatom akárkire. Maga viszont egykettőre elkészül vele, ha ráver egy kicsit.
Dugovics: A fejére?
Várkapitány: Akár oda! Nézze, hogy jön felfelé!
Dugovics: Hagyjon békében, akkor sem csinálom. Nem őrültem meg, azért az órabérért!
Várkapitány: Ne kéresse magát, Dugovics! Tudja, milyen kevés a jó szakember. Kinek szóljak, ha nem magának?
Dugovics: Mit hízeleg, mi? De a könnyű szériamunkát, amivel lehet keresni, azt a Kapisztránnak adja! Na, isten áldja! Még a múlt hónapi veszélyességi pótlékomat sem kaptam meg.
Várkapitány: Tudja, hogy most számfejtik, a bérelszámoló lefelejtette a nevét a listáról.
Dugovics: Miért nem a Kapisztránét felejtették le, a kirelejzumát?! De ha melózni kell, csak engem tud kiszúrni egész Nándorfehérvárban, ugye? Ilyenkor hol vannak a többiek? Ilyenkor jó a Dugovics!
Várkapitány: Nézze a törököt, már egészen közel van, mindjárt idefenn lesz.
Dugovics: Majd elintézi a délutáni műszak. Aztán meg ki sem tudná fizetni, ha bent maradnék! Nincs is túlórakerete. Azt hiszi, nem tudom? Egész hülyének nézi a melóst maga is? Viszlát! Megyek zuhanyozni. Na, minden jókat!
Várkapitány: Várjon! Kap a várkapitányi alapból egy kis prémiumot. Itt az utalvány. Most 5 perc múlva négy, ha rögtön indul, még nyitva találja a pénztárat!
Dugovics: Na jó, Máris megyek. Leugrom a pénztárba!
Várkapitány: Tudja mit, Dugovics szaki, ha már leugrik, vigye magával a törököt is!

Hirtelen újra szélvihar támadt, és magával ragadott… ott álltam újra az épülő házak előtt, de már nem volt körülöttem senki.

A weboldal sütiket (cookie) használ az alapvető működés, valamint a jobb felhasználói élmény eléréséhez. Az oldal használatával elfogadja az Általános Szerződési Feltételeket, valamint az Adatvédelmi tájékoztatót. A süti beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.