+
Termékcsoportok
Menü

Óvárosi varázslat – Napló Izraelből II.

Tamás Tibor2020-05-04Útleírás,naplóIzrael,útleírás,napló,külföld,utazás

2. nap, délelőtt – Jeruzsálem
Piac, Nachlaot, Western Wall Observation Point, Siratófal, örmény negyed, Jaffai kapu

Az egyetlen alkalom, amikor érdemes körüljárni Jerut. Mindjárt itt a Purim, de már péntekig sem érdemes ezzel várni. Pénteken délutántól a tömegközlekedés leáll, minden zárva lesz a szombati mocásig. A csütörtök viszont tökéletes nap.

Reggel nem ébresztettük magunkat, ahogy magától elindul a nap, az éppen jó. Egy finom kávé, cigarettával a kertben. Nini, itt csak úgy citromok lógnak a kertben a fán! Gyönyörű napsütéses csütörtök lesz. Kora tavasszal még Izraelben sem szokott ilyen meleg lenni. Sok beszélgetés Petrával a szomszédokról, az izraeli életről, otthoni hírekről, ahogy a témák jönnek.

Reggelizünk, Petra teljes kiőrlésű kenyeret vett a kedvemért, lazac és füstölt mozzarella az asztalon. Húsos kaliforniai paprika is. Nagyon jó kis reggeli.

A második kávénál előkerül a Pestről hozott úti backgammon-os táblakészlet. Itt arab neve van: sesbes (azt jelenti, 6-5, ez a legjobb dobás-kombináció). Lejátsszuk a kertben Petrával az első menetet: 13-0-ra győz (mi úgy számoljuk, hogy ahány kő a táblán maradt a vesztesnél, annyi pontot kap a győztes.) 

Petra egyeztet barátjával, Annával, hogy jönnének-e Jeruba. (Neki is éppen vendége van Magyarországról.) Nincs nagy kedvük, voltak már (zárójel: olyan persze nincs, hogy voltam már Jeruzsálemben és minden megvan, de ha pont nem volt hozzá kedvük, az érthető), szóval kialakul, hogy ketten megyünk Jeruzsálembe.

Séta a Savidor Merkaz állomás felé, nappali fényben látszanak a környéken magasodó óriási toronyházak. Gyönyörű látvány. Szokatlanok a méretek. Ilyet én még csak amerikai filmen, képernyőn láttam, ez meg tényleg itt van. Nagyon tetszik itt az építkezés, nincs két egyforma skyscraper-megoldás.

A vasút még nem végig villamosított, dízellel megyünk a jeruzsálemi vonatig, átszállás HaHAganánál. HaHaganától Nahariya felé, északra csak dízelmozdonyok, Jeruzsálem felé villamosítva, emeletes kocsikkal. Élvezem, sokféle mozdony, leharcolt öreg gépek meg újak is, fotózom az izraeli vasutat is. Most a Ben Gurionig is új volt nappali fényben a táj, Petra mutatja a leghíresebb óriás épületeket. Most az Ázriéli-tornyok mellett vonatozunk el. Még sokszor fogjuk látni. A Ben Gurion után pedig jönnek a dombos, hegyes tájak viaduktokkal, sűrű alagutakal, a zsúfolt autópálya mellett, szépséges kis rendezett települések, olajfaligetek – megyünk Jeruba.

Jeruzsálem felé
Jeruzsálem felé
Jeruzsálem felé félúton – bónuszként a szerző, kisterpeszben

Jeruzsálem-Yichak Navon. Hatalmas új pályaudvar mélyen a föld alatt. Petra mutatja az óriási vaskapukat, amikkel rakétatámadás esetén lezárhatók a folyosók. Mint valami második világháborús film a Harmadik Birodalom földalatti építményeiről. Sok géppisztolyos katonával, rendőrrel lehet lépten-nyomon találkozni. Érthető, miért nem tud itt egy késelős támadó vagy egyéb műfajú terrorista 20 másodpercnél tovább pusztítani. Jeruzsálemben mindenütt gyorsan akad, aki lelője...

A lenti bunkervécé egyfülkés, Petra a nőibe bement, a fiúknál torlódás, egy darabig tipródok, a nőibe azért mégse... Végül visszamegyünk a folyosón vagy ötven métert, ott is láttunk egy vécét. Tulajdonképpen ki is hagyhatnám. Érdekes, itt Izraelben sokkal kevesebbet pisilek. Mint a teve, viszem magammal a vizet.

Felszállunk a híres jeruzsálemi villamosra, ami végighalad a városon, el a városháza mellett, elmegy a pici tüntetős főtér mellett is (Petra szerint ezt mindig megtölti a jeruzsálemi baloldal – beférnek vagy ötvenen...)

A villamos az Óvárosnál elfordul a jaffai kapunál a damaszkuszi kapuig, aztán átmegy a keleti arab városrészbe. Tömeg, élvezet nézegetni az ablakon át a nyüzsgő utcát. Petra úgy dönt, szálljunk le a piacnál. Igazi keleti piac, csodás illatok, nehéz szagok, de az is bejön nekem, színek, formák. Sok ismeretlen zöldség, gyümölcs, kicsit rá is játszom („nahát mi az? az a datolya?” Petra: „a padlizsánra gondolsz?”) mindenütt esznek, rengeteg édesség, sültek, pékségek, pita és egyéb finomságok.

A piac széles főutcájáról befordulunk egy sikátorba, ott minden szín, szag, forma még intenzívebb. Megtorpanok egy olajbogyó-árusnál, nem bírom ki, jaj, vigyünk magunkkal Jeruba úti bogyót. Sokféle van, Petra kóstolgat, egy pikánsan ízesített, kicsit csípős, apró szemű zöldet választ. Mire nagy nehezen kibontakozok, már vásárol egy pasas, komótosan sokfélét, Petra morog egy kicsit, hogy meg is előzhettük volna, de ez is érdekes, hogy itt az árusok nem kapkodnak, idő van, a vevő hadd válogasson.

Mikor már minket szolgál ki, kérdezi, milyen nyelven beszéltünk egymással. Á, Ungaria. Izraelben mindenki ismeri Magyarországot és a magyarokat.

Olajbogyózás
Olajbogyózás – a puritán körülményeket feledteti a feledhetetlen ízvilág

A piacról hátrafelé megyünk ki, és egy különleges világba csöppenünk: Nachlaot. Fantasztikusan hangulatos utcácskák, köztük sikátorok, a tetőteraszos kis házak színei, a szellemes, extravagáns tárgyak, székek a kapuk előtt, rengeteg virág, fák a kis kertekben – nagyon jó hely ez. Sok fiatal lakik itt, művészek, szabad, vidám hely, a szabad alkotókedv az épületeken is látszik. Montmartre-hangulat. Leülünk egy padra olajbogyózni, elvitatkozgatunk, hogy szemben az emeletes ház előtt az a két hatalmas olajfa (szerintem) nem is olajfa (Petra szerint). Én is látom, hogy az olajligetekben alacsony fácskák állnak sorban, ezek meg nem olyanok, de hát biztos többféle van, és nem mindegy, hogy csak úgy szabadon nő, vagy ültetvényben... Bevonjuk telefonos üzenettel pesti szakértőnket is, ő azonosítja: eukaliptusz :-)

Még egy kis séta Nachlaotban, nem lehet betelni vele. Petrát egyre jobban elvarázsolja ez a város, ahol sokat élt, amit nagyon szeretett, ahová sok barátja és emléke fűzi. Meghatározza a napunkat, hogy őt mennyire meghatotta ez a látogatás. Én meg nem győzök lelkesedni: a világ legszebb városa – pedig még semmit sem láttam belőle. 

Nachlaot – a Jeruzsálemmi Montmartre
A jeruzsálemi Montmartre
Nachlaot – a Jeruzsálemi Montmartre
Nachlaot – a Jeruzsálemi Montmartre. Varázslat az egész

Továbbmegyünk egy nyüzsgő térre, forgalmas utcában öblösödik a klassz kis tér. Az egyik sarkon egy barátságos kis vendéglőhöz (Pinati) visz Petra, a barátaikkal itt törzsvendégek voltak, leülünk. Tényleg olyan barátságosan fogadnak, hogy csak na. Gyorsak, előzékenyek, a vendégekkel szívesen dumálnak, szóval olyan, amilyet a Keleten szeretünk. Darált húsos, humuszos, pitás kaját kér Petra, jár hozzá egy kis csípős wasabi-szerű krém meg ubis, kettőnknek bőven elég.

Tök jó, hogy nem vágtázunk végig ezen a nyüzsgő városon, így kell kóstolgatni Jerut, lazán. Az utcán üldögélve nézegethetem az embereket, nincs jobb szórakozás.

Aztán újra nekivágunk, vissza a villamoshoz. Nemsokára találkoznunk kell néhány itt élő barátunkkal, szóval az Óvárost csak óvatosan. Nekem megfelelne, hogy körbeszimatolunk a jaffai kapu környékén, Petra végül is elvisz a damaszkuszi kapuhoz. Nem bánom meg, onnan már látom Kelet-Jerut, az arab világot, a kőkemény többlépcsős katonai készültséget (nemrég is volt ott késelő támadó), aztán be a kapun, és nekivágunk az arab negyednek.

Hajsza következik, végig Jeruzsálem Óvárosának köves utcácskáin. Éppen csak belekóstolhatunk a színes arab üzletekbe (Petra mutatja a knafeh árus hatalmas malomkerékszerű édességeit), egy árustól veszünk egy arabos findzsát, alkudozni sincs idő, bár próbálkozik, hogy vegyünk egy nagyobbat, drágábbat, „olcsón”, aztán tovább a fűszerek, csecsebecsék, szövetek és mindenfélék között. Aladdin világa. Viszonylag kevesen vagyunk, máskor nehezebben haladhatnánk. Eltolong mellettünk egy kínai csoport (ők vajon hogy ragadhattak itt, Kína hetek óta karanténban van), ahogy meglátják őket az emberek, sokan a szájuk elé kapnak valami szövetet... 

A zsidó negyed boltjai rendezettebbek, tágasabbak, de unalmasabb is. Petra bevezet a keresztény kultuszhelyekre is, tömeg, innen gyorsan kifordulunk. 

Átszaladunk a Western Wall Observation Pointra, Petra ott a magaslatról, a korlátnál megmutatja a Siratófal, a jesivák látképét, felettük pedig az arabok szent mecseteit. Minden tégláért harcol itt valamelyik világvallás. Petra mesél arról, hogy mennyire megérintette az a hely, amikor hosszú időt töltött odalent.

Western Wall Observation Point
A Siratófal a Western Wall Observation Point-ról


Kilátás ugyanonnan

Aztán itt a kilátópontnál „belénk köt” három unatkozó kipás ember, valami matinét készítenek éppen elő, kérdezgetik, hogy honnan jöttünk. Petra izraeli ugyan, én meg tényleg jöttem valahonnan, de a fejükbe veszik, hogy Izraelbe nem jöhet már be senki külföldről, és különben is Petra hiába beszél valami magyarokról, biztos német. Viccesek, bár Petra nem nevet nagyon a kötözködésen. Megállapítom, nem először, nem is utoljára, hogy tök jó, hogy a hébert nem értem, így sértegetni is nehezebb. Csak hülyén vigyorgok, hogy todá, todá (köszönöm, köszönöm), hozom a formámat.

Ahogy megyünk a szűk óvárosi utcácskák kövein az örmény negyed felé, nem kerüli el a figyelmemet egy kipás apuka, aki három lármás gyerekét terelgeti haza. Oldalán stukker. Azért itt elég sokan fel vannak fegyverkezve. A falon angol nyelvű felirat, hogy tiszteljük a neighbourhood lakóit, és viselkedjünk csendesen. A gyerekeit erről nem értesítette, de engem nem zavarnak :-) 

Az örmény negyednek is megvan a sajátos hangulata. Petra elmondja, hogy nincs elragadtatva az örmény vendéglőtől, ő már kipróbálhatta valami eseményen.   

Aztán a Jaffai Kapun át elhagyjuk az Óvárost. Már benne járunk a délutánban.

 

A weboldal sütiket (cookie) használ az alapvető működés, valamint a jobb felhasználói élmény eléréséhez. Az oldal használatával elfogadja az Általános Szerződési Feltételeket, valamint az Adatvédelmi tájékoztatót. A süti beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.