+
Termékcsoportok
Menü

Régi idők banditái

Illés György2020-04-26SzösszenetekIdőutazás, karc, mininovella, egyperces

Savanyú Jóska az Időutazás Magazinban

– Üdvözlöm Önöket az Időutazás Magazin -33. adásában! Ma a Bakonyban nézünk egy kicsit körül, ebben a sűrű, sötét erdőben, ahol a híres betyárok tanyáztak, akikről annyi nóta szól. Milyen is lehetett az a betyárélet? – vetődik fel bennem önként a kérdés. De véletlenül éppen erre jön Savanyú József néhány haramia társaságában, kérdezzük meg őt magát, milyen is volt az, mik voltak a betyárság legfontosabb problémái. A népszerű bandita itt áll előttünk, fehéren villogó gatyában, mintha most jönne a mosodából... Hehehe...
– Napot!
– Na, kedves Savanyú úr, lépjen egy kicsit közelebb, így... hogy mindenki jól hallja, amit mond... Mutatkozzon be szépen a Magazinunk nézőinek!
– Savanyú Jóska vagyok, szolgálatukra....
– Köszönjük szépen, és most talán mondj meg a nevét a többi kolléga is!
– Milfajt István.
– Vak Illés.
– Migor Vince.
– Így most már mindenkit ismerünk, és most mondd meg nekünk, Józsikám, mi is volt a ti mesterségetek lényege?
– Hát...
– Ugyebár raboltatok, útonálltatok és gyilkoltatok, ha muszáj volt.
– Hát ha nagyon muszáj volt.
– Nagyon helyes... És mégis, Józsikám, te mit szerettél jobban: rabolni vagy útonállni? Melyik volt inkább kedvedre?
– Nem voltam válogatós... ami gyütt.
– Értem, szóval megfogtad a munka végét, és ha jött a hóvége, akkor rávertél ugyebár.
– Rávertem én mindenkire, aki arra járt...
– De persze, csak a gazdagokra, a szegényektől nem vettetek el semmit...
– Nem a, mer annak nem is volt semmije.
– Hát bizony, ez akkor úgy volt, hogy a szegénynek nem volt semmije, a gazdagnak meg mindene... Ugyebár a feudális főurakat és a nagybirtokosokat zaklattátok, de a parasztokhoz, melósokhoz nem nyúltatok egy ujjal sem!
– Hát az úgy vót...
– Mert ti, kedves Jóskám, a szociális kiegyenlítődést szolgáltátok, persze ösztönösen!
– Mer az úgy vót...
– Bizony úgy volt, tudjuk mi azt... Most még csak azt mondd meg a Magazin nézőinek, hogy harcoltatok az erőszakszervezetek ellen? Mordállyal vagy furkósbottal?
– Hát...
– Szóval mind a kettővel, így helyes! De most veszem észre, kedves nézőim, hogy Savanyú úr egy szép rézveretű fokost tartogat a jobb kezében. Mire szolgál ezen fokos? 
– Ezt csak mink úgy hordtuk, mert...
– Értem, szóval hordtátok, mert kellett a munkához. Most egy utolsó kérdést: úgy tudom, hogy ti Vas, Sopron, Győr és Veszprém megyére voltatok kiszignálva. Normális tervteljesítés esetén mennyi lehetett egy átlagos szakrabló keresete?
– Az attól függött.
– Hát az nem valami sok... De persze, nem is lehetett másként. A ti bandátokban volt valakinek például yachtja vagy helikoptere? Bocs! Ezt nem értheted! Hintója vagy saját háza?
– A nem vót, mert...
– Jellemző... Elképzelhető, kedves nézőim, mennyi keresete lehetett akkor egy segédzsiványnak. De most már el is búcsúzunk a mi kedves Savanyú barátunktól és társaitól, és búcsúzóul még csak azt kérdezzük tőle, mit csinálna, ha ma élne?
– Hát az biztos, hogy lopnék...
– Köszönjük, ezt a feleletet vártuk!

Már alkonyodik a Bakonyban, a Savanyú-brigád lassan távolodik tőlünk, Jóska még vissza-visszaint fokosával, aztán ő is eltűnik az őszi fák csupasz bokrai között.

A weboldal sütiket (cookie) használ az alapvető működés, valamint a jobb felhasználói élmény eléréséhez. Az oldal használatával elfogadja az Általános Szerződési Feltételeket, valamint az Adatvédelmi tájékoztatót. A süti beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.