+
Termékcsoportok
Menü

Viharos tengeri szél! Szerencse, hogy ma jöttünk ide – Napló Izraelből IV.

Tamás Tibor2020-06-12Útleírás,naplóIzrael,útleírás,napló,külföld,utazás

3. nap, Tel-Aviv

„Rossz idő” jött Izraelbe, egy napra (éppen ezért tudtunk tegnap részt venni a játszótéri pikniken. Az előre jelzett front miatt előrehozták csütörtök délután a péntekre tervezett jeruzsálemi gyerekbulit). A tenger felől esőfelhők és viharos szél. Az eső nagy része szerencsére már éjjel leesett. A reggeli kávék-cigik közben hol csöpörészik az eső, hol eláll. Nem túl aggasztó. Kabátra szükség lesz.

Csakhogy baj van! Petrának elfogyott a Vitariz rizsteje. És ezt nem lehet akármelyik boltban venni. Amíg ő fürdik, kávét és reggelit készít, nekivágok, hogy megkeressem az ampam boltot (am:pm, éjjel-nappali szupermarket hálózat, sok ilyen boltot láttunk Tel-Avivban). Petra kicsit töpreng, hogy vajon képes leszek-e rá, rajzol egy vicces térképet (olyan mint a Micimackóban, ilyen helyekkel, hogy „ez itt a kis bolt, amit már észrevettél”), aztán nekivágok. Az utcára egy kicsit nehéz kimenni, mert a szomszéd fiatalasszony, Rebecca éppen összetrombitálta a környék éhes cicáit, és nem akarom nagyon szétijeszteni őket. Egy aranyos fekete a legszelídebb, és amúgy is tőlem kevésbé félnek, mint egy nagy lompos, félszemű harcikandúr érkezésétől.

Ampam
Első mai úticélom, az Ampam

Kiérek a széles főútra, tök egyszerű megtalálni a célt, az Ampam egy forgalmas kereszteződésnél van egy klassz pékség mellett. Bolyongok egy kicsit a nagy boltban, mert ez a Vitariz Rice Drink nem a tejeknél van, hanem a bio-sorban, a darabos mandula italokkal együtt. Egy kis tapasztalás, hogy itt hogyan állnak sorba,  gyorsan lenyomnak, szerencsére nem vagyunk sokan, kipengetek 16 sékelt, aztán vissza kávézni. A nap már ki-kisüt, körbefényképezem a környéket, nagyon tetszenek a széles utak és kis utcák, az építkezés, a számomra ismeretlen fák, amiken különös madarak röpködnek. 

Petra nézi a híreket, hány COVID19-fertőzött van, honnan érkeztek, mikor merre jártak. Egyelőre még olyan kevesen vannak Izraelben, hogy ha működik a kommunikáció, akkor ez követhető. És itt működik a kommunikáció. Annával is egyeztet, ő ma dolgozik, utána Yaffóban fogunk találkozni. Aztán buszozás Dél-Tel-Avivba, Yaffóba. A Diamond Centeren keresztül, át az Ayalonon. Hihetetlen óriási épületek mellett halad az út. Közelebbről láthatjuk az Ázrieli-tornyokat, és különösen megragad egy felhőkarcoló, amit mintha felülről félbeszeleteltek volna és aztán egy óriási kéz tekert volna egyet az egészen. Petra városi rendezvények kapcsán többet látott már belülről és a tetőteraszról is. Friss élménye egy külföldi delegáció látogatása, a legérdekesebb a tel-avivi partner, a város harciasan leszbi főpolgármester-helyettese volt.   

A busz Yaffo felé hosszan megy a Menachem Begin úton. Most is észreveszem, hogy a vonaton, buszon nagyon szép bariton (vagy éppen koloratúr szoprán) közli az utasinformációkat. Kihallom a szép héber szavakat, ha nem is értem. Itt a megállókat – okosan – úgy nevezik meg, hogy közlik azt az utcát is, amin haladunk, és azt is, amivel éppen keresztezik egymást. (Szóval, mondjuk Erzsébet körút-Dob utca sarok :) ) Annyit máris megtanít Petra, hogy a megálló a tachanaa, és ha az adott megállót is megnevezik, akkor tachanaat (mondjuk tachanaat Wolfsohn). 

Dél-Tel-Aviv felé nézelődve már látjuk, hogy itt nem a gazdagok laknak. Egyre több muszlim (a nők ruházatáról tudom megállapítani), sok afrikai. Lepattant üzletek, mobilboltok, autós, motoros műhelyek az utca felé nyitva, színes rendetlenség.

Petra meséli, hogy egy jó fej fotós ismerős is itt bérel lakást. Nevetve mondja, ezek itt a helyi „Népszínház-utcák”, élhető helyek, sőt, egy kis paradoxon, hogy a nagy rendőri jelenlét miatt elég jó a biztonság is :)
Aztán egyszer csak leszállunk a buszról, és mehet a séta. Egy utcára nyitott műhelynél Petra megtorpan: faanyagokból készítenek ott „műkutyát”, „mű-autót”, (kartonsablonok, amelyekből majd fémszobor lesz), mindenféle jópofaságot. Két férfi van bent, vidáman elbeszélgetnek Petrával, erről sokkal többet nem tudok, héberül vicceskedtek. Azt hiszem, az Ungaria szó ott is elhangzott.

A Brit Mandátum Központ
A Brit Mandátum Központ

Elmegyünk a masszív tömb mellett, ami a Brit Mandátum idején a brit hatalom katonai központja és börtöne volt, és máris ott van előttünk a viharos tenger, észak felé megnyílik az egész tel-avivi part. Nem vagyok egy nagy tengerjáró, életemben talán négyszer-ötször láttam ilyen nagy vizet, mindjárt keresem is a túloldalon Siófokot vagy a Badacsonyt. Nincs. Lenyűgöző a hatalmas erejű szél meg a nagy hullámok... Szerencse, hogy ma jöttünk ide.

Aztán bevesszük magunkat a nyüzsgő arab városrészbe. Vadregényes utcák, a lassan múló rossz időben is kint vannak az emberek a házak között, teázókban, kávézókban. A bolhapiacon már pakolnak, így is érdekes végigsétálni a csillogó kacatok között. Mindent lehet itt kapni. Na jó, sesbest például nem...

Aztán bemegyünk a javában működő bazárba, a fedett sikátorokba. Turistákra vadásznak, sok amerikai lófrál és költekezik. Petra fülbevalókat keresne az új füllyukaihoz. Bemegyünk egy aranyos néni birodalmába, ahol egy egész filcfal tele van tűzdelve fülbevalókkal. Petra válogat, próbálgat, a néni közben amerikaiakkal foglalkozik, nem siettet bennünket. Petra egy idő után lemond arról, hogy a gyönyörű rendetlenségben párt találjon a kiválasztott fülbevalóknak. Hat különbözőt talál. A néni közben megdicséri Petrát, hogy milyen szépeket választott, aztán a bankjegyet átvéve megköpködi, a homlokát is megtörli vele :) Ez, gondolom, babonáséknál megtiszteltetés, az amerikaiaknak ilyen rítus nem járt... 

Aztán én is veszek ám valamit: egy arab bácsinál rengeteg sakktáblát látok, nini, hátha van itt sesbes is, de az nincs – viszont rengeteg kézzel faragott hátvakaró áll egy vödörben. Hát ilyen kell asszonynak! Petra máris mondja, hogy 10 sékel. Meghazudtolom magam, és olyat kérdezek, hogy nem-e lehetne-e olcsóbban. Na jó, 9 :)

Yaffa Knafeh
Yaffa Knafeh
Yaffa Knafeh

Megyünk tovább, csodáljuk az erkélyeket, teraszokat, hangulatos utcákat. Petra már régóta készült arra, ami most következik: alig 10 méteres a sor a Yaffa Knafeh előtt! Nosza, beállunk. Én csak kóstolok majd, de egy kávé jó lenne. Kicsi a helyiség, hat-nyolc asztal, belül szinte több ember sürög a knafeh- és kávékészítésen, mint ahány vendég szorong a pult előtt. Végül minket is betömnek valahova hátra a beengedőemberek. Hátul, belül egy mosolygós arab srác serénykedik, sűrűn leszedi és törölgeti egy ronggyal az asztalokat. Van időm megfigyelni, ő amolyan hangulatfelelős is. Sokat kell várni, de ő mindenkire rámosolyog, engem is biztat, hogy very good, minden rendben :) Petra megállapítja, hogy ahhoz képest, hogy mennyien dolgoznak az érdekünkben, valahogy nem haladnak a dolgok. A helyiség belül ezeregyéjszaka-hangulatú, a knafeh nagyon finom, valami fagyi is van rajta, szóval semmi baj.

Épül a yaffoi villamosvonal
Épül a villamosvonal

Aztán séta tovább Annáékhoz. Kijutunk Yaffo különlegesen szép, fasoros, széles főutcájára, itt épül az új villamosvonal, hát ez szuper lesz. Eleinte rémüldözök, hogy középen a pálmákat biztos ki kell majd vágni, de Petra megnyugtat, hogy ott nem lenne hely a villamosnak, a villamossínek a csodás liget két oldalán mennek majd. Na, úgy jó lesz.  (Viszont Anna később hozzáteszi, hogy ha beindul a villamos, drágul a környék, a szegényeknek, vagyis az araboknak ki kell költözni. Ilyen lakosságcserét Ferencvárosban és Józsefvárosban is láttunk.) 

Anna és magyarországi vendége már vár bennünket, egy remek erkélyes házakból álló yaffoi kis utcában van a bérelt lakás. A gyönyörű és elkényeztetett cicájuk azonnal befogad bennünket a családba, egy jó kávé, aztán megyünk Old Yaffoba.

Old-Yaffo felé
Old Yaffo felé

Igazi turista-attrakció, van itt a monoteizmus előtti időkből kiásott szent hely és bájos kis híd, ahol mindenki a saját csillagjegyénél kívánhat valamit. Old Yaffo pedig csúszós, sima kövezetével a jeruzsálemi Óvároshoz hasonlít, csak itt méregdrága műtárgyakat és egyedi művészi képeslapokat lehet venni. Művészek lakják, biztosan nem olcsón.

A tel-Avivi tengerpart
A Tel-Avivi tengerpart

Kiérünk a tengerhez, a kikötőben kis halászhajók és vitorlások. A viharos szél és a változatos felhőzet még szebbé teszi ezt a tájat. Szerencsés nap. Aztán kiderül, hogy egy hatalmas hangárszerű ház a végcél: ez Petra és Anna kedvenc vendéglője. A bejáratnál a felirat orosz nyelvű: Sztarik i morje, cirill betűkkel. Engem is meglep, hogy milyen automatikusan jön, hogy elolvasom és értem. Aztán ott a vendéglő angol neve is: The Old Man and the Sea.

Itt is nyüzsögnek a felszolgálók, mint knafeh-éknél, de ők nem egymás elől veszik el a munkát. Tökéletes hely. Pillanatok alatt teledobálják salátástálkákkal az asztalt, aztán jöhetnek a frissen sült tengeri herkentyűk, kencékkel. Közben a hatalmas ablakokon hol ragyogó napsütést látunk, hol sötét viharfelhőket, és olyan esőt, mintha a szél az ablakra kente volna a tengert. Tízpercenként váltakozik. Újabb mázli, hogy ezt belülről nézzük. Négyen sem bírjuk megenni a lakomát, és újabb látványosság, ahogy egy felszolgáló felpakolja és elviszi a romokat.

Mire kimegyünk a szeles alkonyatba, a kikötőben már megint süt a nap a felhők között. Annaék visszatérnek Yaffoba, mi pedig Petrával elkezdünk gyalogolni észak felé. Péntek este van, a tömegközlekedés már leállt, az ingyenes önkormányzati busszal fogunk hazamenni.

De addig hosszan a tengerparton, a szállodasorig, játszóterek és szabadtéri fitneszgépek mellett. Petra azonosítja a hatalmas szállót mellettünk: pár napja ebben szállt meg az egyik koronavírusos olasz üzletember. Pikáns.

Itt még mindig erős a szél, elindulunk Tel-Aviv belseje felé. Besötétedett. A Carmel-piacon már alig van nyitva valami. Emlékezetes, ahogy a hulladékot magával mosó víz kiömlik a szomszédos térre: a piac leve.

Az első kioszk
Az első kioszk

Megérkezünk a Rothschild bulvárra. Lelkendezve veszem észre az Independence Trail elején az „Első Kioszkot”. Szakasztott olyan, mint az orosz parkokban a szovjet és orosz filmekből ismert kioszkok, amikben undorító szörpöket lehet kapni.

Aztán komótosan megyünk végig  a gyönyörű sugárúton. Jólétet árasztó villák, szabadtéri ima egy játszótérnél, jelmezes járókelők, a szombati ünnep és a Purim hangulata keveredik.

Elérünk a Nemzeti Színház és a hangversenyterem tágas teréig, aztán onnan még egy kicsit futnunk is kell, mert éppen érkezik az ingyenes szombati busz. Budapesten luxusjáratnak számítana, de most minket a folyamatos sípolás foglalkoztat. Talán ez a büntetés, amiért szombaton buszozunk. Betartjuk a törvényt, mert az ünnepen nem fizetünk a közlekedésért, de mégsem ülünk otthon... 

Petrát zavarja, hogy mintha a megszokottnál sötétebb lenne Tel-Aviv. A busz sötétített ablaka magyarázat lehet, de vannak szakaszok, ahol a vezető szélvédőjén át is tényleg sötétet látunk...

Elbuszozunk a Rabin tér mellett (ez már komoly terület, és Tel-Avivban ezt is mindig meg tudja tölteni a tüntető baloldal – nemrég a világhírűvé vált, kétméteres távolságot tartó járványtüntések is ott voltak Bibi ellen), aztán érintjük a hatalmas Állam teret is, ami most valami komoly építkezés miatt be van kerítve.

Leszállunk a buszról, innen már csak a tágas, levegős úton, gazdag lakónegyedek és parkok mellett megyünk az Ayalonig és haza. Fél óra séta az esti Tel-Avivban, aztán egy kis lazítás, netezés, beszélgetés otthon, és megint jól fogunk aludni.

 

 

 

A weboldal sütiket (cookie) használ az alapvető működés, valamint a jobb felhasználói élmény eléréséhez. Az oldal használatával elfogadja az Általános Szerződési Feltételeket, valamint az Adatvédelmi tájékoztatót. A süti beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.